Twitter

Leadership

Gondolatok a vezetésről, a leadershipről, a változások vezetéséről. A Common Purpose tudást, kapcsolatokat és inspirációt nyújt vezetőknek ahhoz, hogy valódi változásokat tudjanak véghezvinni szűkebb és tágabb környezetükben

Friss topikok

A buborék, amelyben élek

2012.05.15. 14:21 | Jäger Diána | Szólj hozzá!

 

Azt gondolom, hogy burokban élünk. Én mindenképpen. Hasonló emberekkel találkozom nap mint nap. Én elsősorban olyanokkal, akik budapestiek, akik for-profit közegben mozognak, és a közép, közép-felső osztályhoz tartoznak. Mivel közgazdász vagyok, így ismerőseim, barátaim nagy részét is ez a szakmai kör teszi ki. Kevés orvost, építészt, vagy például történelem tanárt ismerek. Olyanokat pedig még kevésbé, aki buszsofőrként, állatkerti gondozóként, vagy pénztárosként dolgoznak. Ugyan elég nyitottnak vallom magam, mégis érzem, tudom, hogy a világ és Magyarország csak egy kis szeletét látom. Mennem kell nekem is. Ki az irodámból. Beszélgetnem olyanokkal, akikkel nem szoktam. Új látásmódot, személéletet kapnom. Olyan véleményeket hallanom, és meghallgatnom, amelyek akár gyökeresen eltérnek az enyémtől. Azért hogy jobban értsem, hogy mi és miért történik itt Magyarországon. Azért, hogy nagyobb eséllyel tudjak változtatni. És természetesen magam is változni.

Zsikla Gábor
Flow Csoport
ügyvezető partner

 

Hatáskörön túli vezetés - A közös cél

2012.05.10. 13:32 | Jäger Diána | Szólj hozzá!

Minden üzleti iskola, menedzsment szakkönyv és vezetésfejlesztési tanácsadó felteszi azt az alapvető kérdést, hogy mitől jó egy vezető. Mit jelent a jó vezetés, mik az ismérvei? Ki a jó vezető, és hogyan lehet azzá válni?

A kérdés komplexitása következtében legalábbis nehéz egyértelmű válaszokat találni ezekre a kérdésekre. Azt már régóta tudjuk, hogy másfajta vezetőre van szükség egy vállalkozás indulásakor, és másfajtára a cég aktív életszakaszában. Eltérő vezetői hozzáállás szükséges normál üzletmenetben, illetve változások, ne adj isten krízis esetén. Ennek megfelelően beszélhetünk alapító-elindító, létrehozó típusú vezetőről, operatív-működtető vezetőről, változásmenedzserről, kríziskezelő vezetőről, és ki tudja még, hány egyéb vezetői típusról.

Vannak persze az eltérő vezetési módszereknek közös pontjai. Bármilyen vezetőről is legyen szó, alapvető fontosságú, hogy adott feladathoz megfelelő összetételű, ütőképes csapatot tudjon verbuválni, a rá bízott embereket inspirálni tudja, és a csapat motivációját változó körülmények között is fenn tudja tartani.

A fentiekben említett vezetői megközelítések, módszerek, stílusok közös sajátossága, hogy elsősorban abban az esetben lehet beszélni róluk, amennyiben a vezető felhatalmazással rendelkezik.  A vezetői fejlődés igazi próbatétele, ha egy vezető megpróbálkozik a hatáskörön túli vezetéssel, azaz olyan helyzetben próbál meg vezetni, ahol nincs fegyelmezett struktúra, nincs alá-fölérendeltség, nincsenek egyértelmű, tiszta és világos mandátumok, nincsenek ebből adódó kötelességek és jogok, egyszóval hiányoznak a vezetés alapvető segédeszközei, amelyekre a fenti kifinomult vezetői módszereket építeni lehet.

Ha mindezek nincsenek, akkor mi van ezek helyett? Ha klasszikus vezetői szemszögből nézzük a dolgot, akkor úgy tűnhet, hogy szinte semmilyen eszköz sem marad a kezünkben. Más szempontból nézve azonban rájövünk, hogy egy olyan eszköztár nyílik meg ilyen helyzetben számunkra, amely a hagyományos vezetési szituációkban szinte teljesen rejtve van, és ennek folytán jórészt kiaknázatlan is marad. Lelkesedés, önbizalom, hit, empátia, megnyerő viselkedés, kedvesség, humor, türelmes, logikus, hatalmi szótól mentes érvelés, meggyőző retorika, kölcsönösségre épülő kapcsolatteremtési és kapcsolatápolási képesség kerülnek elő hirtelen ebből a rejtett tárházból, amelyek megfelelő használatával az ember felhatalmazás nélkül is vezetővé válhat. Ezek az eszközök segítenek ugyanis abban, hogy az ember felismerje a fontos, másokat is megmozgatni képes közös célokat, majd pedig ezeknek a fontosságára másokat is képes legyen ráébreszteni, ezáltal maga mellé állítani és az így létrejövő kisebb-nagyobb csapatot a cél elérésére vezetni.

Miféle közös célokról beszélhetünk? Például tisztább környezetről, élhetőbb városról, akadálymentesítésről, ellátásról szociálisan rászorulóknak, terápiáról szenvedélybetegeknek, hajléktalanok ellátásáról, bicikliutak építéséről, vagy börtönben fogvatartottak személyiség-terápiájáról. Ezek olyan közös célok, amelyek fontosságáról viszonylag könnyű meggyőzni embertársainkat, bár arról, hogy melyik fontosabb és melyik kevésbé, azaz melyikre fordítsunk többet a szűk erőforrásokból, illetve arról, hogyan kell ezeket a problémákat megoldani, már rengeteg vitát lehet folytatni, amelyek során a hatáskörön túli vezetésnek óriási jelentősége van.

A fenti példák közös vonása, hogy a komplexitásból adódóan, no meg a felhatalmazás hiányában változást elérni e problémák, feladatok, célok tekintetében nagyon nehéz. Éppen ezért lehet tanulságos és vezetői szempontból előrevivő az ilyen problémákkal való találkozás, a szembesülés a hatáskör hiányával, a vélemények jelentős különbségeivel, a meggyőzés és az irányba állítás óriási nehézségeivel.

Julia Middleton, a Common Purpose szervezet alapítója mutatott rá arra, hogy ez a fajta vezetés nem csak azért lehet hasznos, mert ráirányítja a figyelmet egy sor megoldatlan problémára, de azért is, mert a vállalati világban, elsősorban a nagyvállalatok silószerű szervezetében is hatékonyan alkalmazható olyan, a vállalat egészét átfogó projektekben, amelyeknél szintén probléma változást elindítani és véghezvinni a hatáskörök tisztázatlansága és a felhatalmazás hiánya következtében.

A magyarországi Common Purpose-szel való találkozás során rájöttem, mennyire fontos minden vezető számára, hogy kikerüljön megszokott közegéből, az adott iparág, a vállalati szervezet és a hatáskör adta biztonságból, és szembesüljön egy másik világgal, azaz más problémákkal, más nézőpontokkal, más gondolkodási logikákkal. Ezekkel szembenézve és ezeket feldolgozva lehet igazán ráérezni arra, hogy a klasszikus vezetés módszerei mellett a magas színvonalú vezetés kialakításához milyen elképesztően fontosak a hatáskörön túli eszközök, az odafigyelés, a megértés, a beleérzés, a lelkesedés, a hit, a meggyőzés, amelyekkel felmérhetetlenül nagy változásokat lehet elindítani és véghezvinni.

 

Bőthe Csaba
IT Services Hungary
CEO

 

Egyszerű praktikák 3. - Aktuális ügyek más szemmel.

2010.06.14. 11:44 | Svékus Márton | Szólj hozzá!

Válassz ki egy aktuális újsághírt, ami érdekel. Olvass róla olyan médiában is, amit nem szoktál olvasni, pl. egy blogban, bulvárlapban, egy olyan napilapban, amiből nem szoktál informálódni.

  • Hasonlítsd össze, hogy a különböző újságok hogyan adták elő a történetet!
  • Hogyan érintette, kritizálta, változtatta vagy erősítette meg a véleményed?


Ahhoz, hogy egy új világban tudjunk vezetni, meg kell tanulnunk újra megérteni azokat a dolgokat, amelyeket adottnak vettünk. Hogy hiteles legyél, meg kell értened az új kontextust, a problémákat, a hatalom forrásait és a csapdákat. És meg kell értened a másképp gondolkodókat. Ehhez fontos, hogy gyakran megfordulj mindenféle új környezetben, és figyeld meg, ott hogyan működnek a dolgok – ne feltételezd automatikusan, hogy ott is a régi szabályok szerint mennek a dolgok.

Ha van véleményed, független tudsz maradni és kialakítod a saját márkádat, akkor képes leszel irányt mutatni és befolyásolni másokat. Ez nem lesz könnyű, hiszen az új dolgok, új emberek és új szituációk kikezdik a régi alapokat, amikre építettél.

Nagyon nehéz néha elfogadni új gondolatokat, véleményeket és főleg a kritikát magunkról, és sokaknak össze kell szedni a bátorságukat, hogy egyáltalán meghallgassák ezeket. Az első lépések a legnehezebbek az új világ felfedezése és megértése során.

Egyszerű praktikák 2. - menj el oda, ahova nem mennél el.

2010.05.07. 14:48 | Svékus Márton | Szólj hozzá!

Menj el egy olyan eseményre vagy megbeszélésre, amelyre szerinted vagy a téged ismerők szerint valószínűleg nem mennél el.

Gondold át a következőket előtte, közben és utána:

  • milyen érzés ott lenni?
  • mit viszel haza magaddal?
  • mit vettél észre magadon? miként reagáltál?

Ahhoz, hogy egy új világban tudjunk vezetni, meg kell tanulnunk újra megérteni azokat a dolgokat, amiket adottnak vettünk. Hogy hiteles legyél, meg kell értened az új kontextust, a problémákat, a hatalom forrásait és a csapdákat. Ehhez fontos, hogy gyakran megfordulj mindenféle új környezetben, és figyeld meg, ott hogyan működnek a dolgok – ne feltételezd automatikusan, hogy ott is a régi szabályok szerint mennek a dolgok.

"Amikor új kihívásokkal szembesülnek a karrierjük során, nagyon sok cégvezető hátrál meg, ahelyett, hogy inkább belevetné magát a megoldásba (57%). Túl nagy a kudarctól való félelem, ezért inkább elkerülik a kihívásokat és a komfort zónájukon belül maradnak." (a Common Purpose kutatása a Munkahely bátorság témájában)

Igenis vannak ’véletlen’ egybeesések!

2010.04.28. 11:24 | Sebestyén Diána | Szólj hozzá!

Fenti kijelentésemet alátámasztandó örömmel mesélek két olyan Common Purpose eseményről, amely valószínűleg alapjaiban változtatja meg a következő néhány évemet.

Az első budapesti Nemzetközi Navigátor csoport egyik büszke alumnija vagyok. Az új látószögek végtelen sorát felvonultató tréning méltó zárásaként alkalmam nyílt egy külföldi bevetés megpályázására, ezúton is köszönet a Common Purpose támogatásáért.

London nagy szerelmem, Isztambul pedig mindig is izgatta a fantáziámat, így nehezen tettem le a voksomat a 2012-es Olimpiai Játékok helyszíne mellett, viszont egy percig sem bántam meg a döntésemet. Az irdatlan költségvetés mellett a hasonlóan lenyűgöző 6-7000 főt számláló önkéntes tábor menedzselése is értékes tapasztalatokat ígért. A szerencsés véletlenek első bizonyítékaként az önkénteseket toborzó London Development Agency-hez látogató csapatba kerültem. Az LDA elkötelezettje az önkéntesek képzésének, nem csak a 3 hetes időszakra készíti fel segítőit – zömében munkanélkülieket -, hanem olyan tudást igyekszik adni, amely a munkaerőpiacon jelentősen növeli az álláskeresők esélyeit. A tanfolyamokat sikeresen elvégzők bizonyítványt kapnak és hihetetlen, de egy meghitt átadási ünnepély is egekbe röpíti a frissen végzettek önbizalmát. Az ötlet zseniális, a hosszú távú eredmény még várat magára, de az irány mindenképpen irigylésre méltó.

Élményekkel telve kíváncsian vártam a következő impulzust, merre, hogyan tovább, milyen is az önkénteskedés? A válasz hamar megérkezett: a Navigátor csoport résztvevői múlt szombaton a Szentendrei Skanzenben segédkeztek. Őszintén remélem, hogy semmi kárt nem tettünk abban a közel száz szőlőtőben, mely arra ítéltetett, hogy kapavágásaink nyomán szabaduljon meg a gaztól. Mi mindenesetre élveztük a munka és az együtt töltött idő minden percét. A legmeghatóbb pillanat mégis az volt, amikor hazafelé Várbi – Várbíró András csoporttársunk – a következővel állt elő: Tudjátok, biztos vagyok abban, hogy mi még véghezviszünk együtt valamit! Nos, az első megbeszélésünk az önkéntesség ügyéről ezen a héten lesz. Csak semmi lazsálás! És külön köszönjük Takách Zsuzsannának, hogy a Skanzenben tevékenykedhettünk!

Egyszerű praktikák 1. - mit gondolsz?

2010.04.27. 11:07 | Svékus Márton | Szólj hozzá!

Két napja az "együttműködés országában" élünk, ami jó és örvendetes. Ugyanakkor azt gondolom, nem lehet az együttműködést egyik napról a másikra elvárni másoktól, de még csak az iskolapadban megtanulni sem. Gyakorolni kell. Apró lépésenként, addig, amíg már magától nem jön. Egyenként, mindannyiunknak.
 
Ehhez szeretnék egyszerű praktikákat adni. Íme az első:
 
Ismerkedj olyanokkal, akik nagyon különböznek tőled, hogy utána tudd, miként tudsz velük együttműködni, miként tudod őket inspirálni. Ehhez szükséges, hogy átgondold, kiket ismersz, és milyen témákat látsz át, és hogy mindig törekedj arra, hogy új embereket és új szituációkat, témákat ismerj meg, és képes legyél másképp állni újdonságokhoz.
 
Kérdezz meg 3 embert, akik nem a te városodban, környékeden laknak, mit gondolnak a lakhelyedről
 
Rákérdezhetsz, hogy:
  • mi jut először eszükbe, ha azt mondod Békásmegyer, Balaton-felvidék vagy Gyula
  • élnének-e itt
  • mit szeretnek/nem szeretnek benne
 
Természetesen megismételheted a dolgot a munkahelyeddel is, vagy akár a kedvenc kocsmáddal (persze a kérdések értelemszerűen változnak...)
“Az egyik leglátványosabb tanulsága a 20. századnak az, hogy mennyiféle különböző valóság létezik. Igazán nem is a párhuzamos valóságok száma, hanem az a meglepő, hogy milyen sokféle lencsén keresztül látjuk ugyanazt a valóságot.” Michael Arlen, író, médiakutató

Miért jó, ha 'to the point'?

2010.04.26. 20:03 | Sebestyén Diána | Szólj hozzá!

A Common Purpose londoni csapata által szervezett "London Quest" egyetlen külföldi résztvevőjeként nemcsak az erős akcentushoz, de a kérdések tempójához és nyíltságához is hamar hozzá kellett szoknom. Az egyenes, mellébeszélések nélküli diskurzus első óráján csak kapkodtam a fejem, majd a ráhangolódás után egyszer csak azon kaptam magam, hogy hihetetlenül élvezem az őszinteség és gyorsaság eme kombinációját.

Hol rontjuk el?

Az elsődleges különbségnek azt érzem, hogy egészen máshogy vagyunk szocializálva, nehezebben kérdezünk, kérdőjelezünk meg valamit. Meggyőződésem, hogy nem létezik rossz kérdés és fontosnak tartom, hogy kívülről, józan ésszel figyeljünk, több szemszögből járjunk körbe egy adott témát.

A megkérdőjelezés, a bátor kérdésfeltevés nem bántó, ha azt megfelelően tudja kezelni mindkét fél. Itt is érzek némi hiányosságot és ez szerintem megint csak a neveltetésből fakad. Azt hiszem, hajlamosak vagyunk a megbántódásra, amely legtöbbször alaptalan, viszont pontosan a kérdés célját veszi el azzal, hogy kizárja az objektív válasz lehetőségét.

A londoni kérdések sikere abban rejlett, hogy tömörek, de lényegretörőek voltak, zömük a MIÉRT-ekre és HOGYAN-okra kereste a választ, emellett a MIBŐL, MI ALAPOZZA MEG A MAGABIZTOSSÁGÁT, MI ALAPJÁN ALAKULTAK ÍGY AZ ADATOK kérdések is rendre elhangoztak.

Számomra gyakran gátat szab a hosszú lére eresztett mellébeszélés is. A lényegre törést lehet és kell gyakorolni, hiszen mindenkinek az a célja, hogy minél több információ és vélemény cseréljen gazdát. A vita, a vélemények ütköztetése hihetetlenül nagy élmény – legyen ez cél egy jó beszélgetés előtt. Emellett segíthet, ha egy-egy gondolatot "nyitva hagyunk"; jelezve, hogy a befejezés sokrétű, az eredménynél minden ötlet számít.

Az aktív kérdezés az előadót és a hallgatót egyaránt véleménye újragondolására, illetve továbbgondolására késztetheti, emellett önbizalmat és lendületet ad. Ha megszabadulunk saját gátjainktól, rendkívül értékes gondolatok kerülhetnek a felszínre és sokkal színesebbé, izgalmasabbá válik az adott téma körbejárása. Azt hiszem, a kérdezés a látószög tágításának az egyik legjobb eszköze lehet.

Roma résztvevők a Meridiánban

2010.04.12. 13:11 | Svékus Márton | Szólj hozzá!

Az Open Society Institute-tal folytattuk a tavaly elkezdett együttműködést és a Meridián kurzusra is meghírdettünk ingyenes helyeket roma vezetők számára. Az OSI-nak ezúton is köszönjük a bizalmat, a támogatást, az együttműködést!

A határidőig beérkezett jelentkezők közül kiválasztottunk két agilis és tapasztalt vezetőt, akik április 20-án 28 más vezetővel együtt kezdik meg a 6 hónapos közös tanulást.

Még 8 nap és kezdődik. Várjuk!

 

Felpörgetni a dolgot

2010.03.31. 16:00 | Svékus Márton | Szólj hozzá!

Címkék: kampány fejlődés vezetés leadership

Három évvel ezelőtt indult a Common Purpose Magyarországon, a fejemben kicsit több, mint 3 évvel korábban. Ahogy a 6. magyarországi kurzusra készülünk (Meridián), azon gondolkodom, miként lehetne felpörgetni a dolgot. Nagyobb hatást elérni, szélesebb körben segiteni vezetőknek, hogy a munkahelyükön és a társadalomban hatékonyan tudjanak változásokat vezetni.

Merthogy sokaktól hallom, hogy a fiatalokkal kellene kezdeni. Középiskolásokkal, egyetemistákkal. Akiket még nem formált annyira a "brutális világ". Akikben az egészséges naivitás és tettvágy még megvan. Nem véletlenül dolgozunk azon, hogy legyen mindkét korcsoportnak szóló kurzusunk Magyarországon is.

Ugyanakkor azt is látom szinte nap mint nap, hogy a felsővezetőknek alig jut ideje a jövőn, a célon, a "miért"-en gondolkodni, annyira leköti mindennapjaikat az operatív munka. Wishful thinking, álmodozás, mondják, amikor arról kérdezem őket, hogy a munkatársaikat miként fejlesztik vezetőnek. Most nem azokat az időket éljük.

De szeretném hinni, hogy mégis. Mert látom, hogy a feltörekvő vezetőknek (Navigátor) szóló kurzusunk résztvevőit mennyire felvillanyozza az, ha egymástól tanulhatnak illetve olyan területeken próbálhatják ki magukat, amelyek a szakmai területüktől sokszor nagyon távol áll. Az, amikor elkezdik kívülről szemlélni magukat, amikor elkezdik a munkahelyüket a nagyobb egész részeként látni. Amikor rájönnek arra, hogy változtatási törekvéseikkel nincsenek egyedül.

Ősszre tervezünk egy 1 napos felsővezetői összejövetelt, amelyen szeretnénk felsővezetőket összehozni a magán-, a köz- és a non-profit szférából. Megmutatni nekik, mire is képes egy heterogén társaság, mivel is foglalkoznak a többiek (vagy inkább mi foglalkoztatja őket?), és arról eszmét cserélni, hogy mit tehetünk együtt, közösen.

Tárgyalunk szervezetekkel arról, hogy beinditsunk egy kampányt a személyes felelősségvállalásról - fiataloknak és időseknek egyaránt. De beszélünk generációk közötti párbeszéldről, kutatásokról, szervezetekre szabott kurzusokról, és még számtalan ötletről.

Ehhez reálisan nézve még kevesen vagyunk a szervezeten belül, de tudom, hogy sokan szeretnének segíteni. El kell kezdenünk egymást keresni, kapcsolódási pontokat, a közös célt megtalálni. Felpörgetni a dolgot.

Miként válhat Magyarország "kék kultúrájúvá"?

2010.02.12. 10:13 | Svékus Márton | 1 komment

Címkék: stílus kultúra hálózat érték human szervezeti leadership konstruktív synergistics circumplex

A Human Synergistics (HS) az első Magyarországi Szervezeti Kultúra Konferencián bemutatta a 2009-ben végzett szervezeti kultúrafelmérés projekt eredményeit. A kutatás eredményeiről a Figyelő eheti számában lehet részletesen olvasni.

A HS az ún. Circumplex modell alapján teszi mérhetővé és méri a kultúrát, amely 12 stílust különböztet meg, és ezeket 3 csoportba sorolja: a konstruktív kultúra (kék), a Passzív / deffenzív kultúra (zöld), és az Agresszív/defenzív kultúra (piros).

A kutatás eredményei dióhéjban: megdöbbentően perfekcionista-alkalmazkodó a kultúránk, attól függetlenül, hogy mely szektorban dolgozunk, vagy éppen milyen tulajdonosa van a cégnek (magyar-külföldi). A konstruktív (kék) stílusok közül kifejezetten az együttműködő és a cél-teljesítmény orientációjú stílusok érnek el alacsony értékeket.

A nap végére az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy miként lehetne Magyarországot "kék kultúrájúvá" tenni? Együttműködővé, támogatóvá, nyitottá, ahol a szervezetben elvégzett munka az egyén önmegvalóítását is szolgálja? 

Mi (vagy inkább "ki") kell ahhoz, hogy azok a szervezetek, akik kultúrafejlesztéssel foglalkoznak, összefogjanak, és más érintettekkel (azaz munkáltatókkal, az oktatási rendszer szereplőivel, a médiával, stb) közösen kezdjenek "akciókba" azért, hogy közép-hosszú távon "kék kultúrájúvá" váljon Magyarország. Hogy ne kultúraváltási projektekben kelljen a munkatársak attitűdjeit fejleszteni, szervezetenként külön-külön, hanem már az alapanyag, az oktatási rendszerből kijövő fiatalok alapvetően ilyen stílusjegyekkel rendelkezzenek.

Merthogy ez lenne a közös cél. Csak érthető (?) módon ez messze túlmutat a megszokott megközelítésen, és azokon a szűkös erőforrásokon, amelyeket egy szervezet kultúrájának a fejlesztése/megváltoztatása amúgy is erősen igénybe vesz.

De mégis. Mennyivel jobb országot hagyhatnánk gyermekeinkre és unokáinkra, ha elkezdenénk ezzel a nagy egészet nézve foglalkozni.

Favágó vagy sebész?

2009.07.11. 22:21 | esempé | 1 komment

Címkék: tömeg hit kritikus egyén purpose common leadership szerepe változásvezetés generációváltás

A héten egy általam nagyon nagyra tartott vezető azt kérdezte tőlem, hogy tényleg elég-e Magyarországon, ha "sebészként" próbál az ember változásokat előidézni. Szerinte ugyanis olyan nagy változásokra van szükség, hogy azt leginkább csak favágók tudnák megcsinálni (teljesen pozitív értelemben véve a favágót...)

Sok kérdést felvet a fenti gondolat, de azt gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy az ember hisz-e abban, hogy a saját munkájával változást idéz elő, bármilyen kicsit is.

A rendszert meg lehetne változtatni felülről, de ez olyan politikai, gazdasági, társadalmi és személyes paradigma-váltást igényelne országunk vezetőitől, ami valószínűleg csak generációváltással valósulhat meg.

Hiszek abban, hogy egyre több olyan lokális kezdeményezés van, egyelőre többnyire kis méretű, de egyre növekvő közösségekben, amik elérhetik a változáshoz szükséges kritikus tömeget. Ehhez azonban meg kell tanulni együttműködni, összekötni a különböző kezdeményezéseket, megszüntetni a fragmentációt.

Már szinte hallom a "Nem erre lettünk szocializálva..." kezdetű kifogásáradatot. De ez valószínűleg egy másik bejegyzést kíván...

Ki miként fejlődik vezetőként?

2009.06.22. 22:09 | esempé | 1 komment

Címkék: purpose common leadership

Egy nagyon érdekes bejegyzést olvastam ma. Arról ír Michael Hyatt, hogy az egyik legjobb módja annak, hogy vezetőként fejlődjünk, az, hogy más vezetőket kérdezünk. Össze is írt egy 20-as listát arról, hogy milyen kérdéseket lehet (kell?) feltenni egy másik vezetőnek (bárkinek), ha találkoznak. (Lásd lent)

A Common Purpose programjai során rendkívül sokat próbáljuk használni ezt a módszert. Kivételes vezetőkkel találkozik a csoport,ahol őszintén, nyíltan beszélnek gondolataikról, sikereikről, dilemmáikról, kudarcaikról.

Ami viszont kifejezetten meglepő, az az, hogy úgy tűnik, nem tanultunk meg kérdezni. Lehet, hogy csak a felkészültség hiánya, esetleg a megilletődöttségé, de számtalanszor halljuk, hogy "bárcsak megkérdeztem volna ezt vagy azt a kérdést".

Hányszor mulasztunk el lehetőségeket azért, mert nem vagyunk felkészülve, nem ismerjük fel az előttünk álló lehetőséget a tanulásra, a fejlődésre? Michael Hyatt azt írja, hogy ő a listát állandóan magánál fogja hordani...

Ti milyen kérdéseket tesztek fel? Mi az, ami izgat benneteket?

és íme egy két kérdés Michael Hyatt listájából.

  1. Ki az, aki a legnagyobb hatással volt az életdre? Miként változtatta meg az életed?
  2. Miként támogatod a kreatív gondolkodást a szervezetedben?
  3. Honnan szerzitek a legnagyobb / legjobb ötleteiteket a szervezetedben?
  4. Biztosítasz időt arra, hogy a jövőképed kommunikáld a munkatársak és a többi vezetőd számára? 
  5. Miként segíted az új munkatársaidat, hogy megértsék a szervezeted kultúráját?
  6. Ha két ugyanolyan jó jelentkeződ van egy állásra, akkor mi alapján döntesz, hogy melyikőjüket veszed fel?
  7. Mit teszel azért, hogy folyamatosan fejlődj vezetőként?

 

süti beállítások módosítása