Fenti kijelentésemet alátámasztandó örömmel mesélek két olyan Common Purpose eseményről, amely valószínűleg alapjaiban változtatja meg a következő néhány évemet.
Az első budapesti Nemzetközi Navigátor csoport egyik büszke alumnija vagyok. Az új látószögek végtelen sorát felvonultató tréning méltó zárásaként alkalmam nyílt egy külföldi bevetés megpályázására, ezúton is köszönet a Common Purpose támogatásáért.
London nagy szerelmem, Isztambul pedig mindig is izgatta a fantáziámat, így nehezen tettem le a voksomat a 2012-es Olimpiai Játékok helyszíne mellett, viszont egy percig sem bántam meg a döntésemet. Az irdatlan költségvetés mellett a hasonlóan lenyűgöző 6-7000 főt számláló önkéntes tábor menedzselése is értékes tapasztalatokat ígért. A szerencsés véletlenek első bizonyítékaként az önkénteseket toborzó London Development Agency-hez látogató csapatba kerültem. Az LDA elkötelezettje az önkéntesek képzésének, nem csak a 3 hetes időszakra készíti fel segítőit – zömében munkanélkülieket -, hanem olyan tudást igyekszik adni, amely a munkaerőpiacon jelentősen növeli az álláskeresők esélyeit. A tanfolyamokat sikeresen elvégzők bizonyítványt kapnak és hihetetlen, de egy meghitt átadási ünnepély is egekbe röpíti a frissen végzettek önbizalmát. Az ötlet zseniális, a hosszú távú eredmény még várat magára, de az irány mindenképpen irigylésre méltó.
Élményekkel telve kíváncsian vártam a következő impulzust, merre, hogyan tovább, milyen is az önkénteskedés? A válasz hamar megérkezett: a Navigátor csoport résztvevői múlt szombaton a Szentendrei Skanzenben segédkeztek. Őszintén remélem, hogy semmi kárt nem tettünk abban a közel száz szőlőtőben, mely arra ítéltetett, hogy kapavágásaink nyomán szabaduljon meg a gaztól. Mi mindenesetre élveztük a munka és az együtt töltött idő minden percét. A legmeghatóbb pillanat mégis az volt, amikor hazafelé Várbi – Várbíró András csoporttársunk – a következővel állt elő: Tudjátok, biztos vagyok abban, hogy mi még véghezviszünk együtt valamit! Nos, az első megbeszélésünk az önkéntesség ügyéről ezen a héten lesz. Csak semmi lazsálás! És külön köszönjük Takách Zsuzsannának, hogy a Skanzenben tevékenykedhettünk!
