A héten egy általam nagyon nagyra tartott vezető azt kérdezte tőlem, hogy tényleg elég-e Magyarországon, ha "sebészként" próbál az ember változásokat előidézni. Szerinte ugyanis olyan nagy változásokra van szükség, hogy azt leginkább csak favágók tudnák megcsinálni (teljesen pozitív értelemben véve a favágót...)

Sok kérdést felvet a fenti gondolat, de azt gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy az ember hisz-e abban, hogy a saját munkájával változást idéz elő, bármilyen kicsit is.

A rendszert meg lehetne változtatni felülről, de ez olyan politikai, gazdasági, társadalmi és személyes paradigma-váltást igényelne országunk vezetőitől, ami valószínűleg csak generációváltással valósulhat meg.

Hiszek abban, hogy egyre több olyan lokális kezdeményezés van, egyelőre többnyire kis méretű, de egyre növekvő közösségekben, amik elérhetik a változáshoz szükséges kritikus tömeget. Ehhez azonban meg kell tanulni együttműködni, összekötni a különböző kezdeményezéseket, megszüntetni a fragmentációt.

Már szinte hallom a "Nem erre lettünk szocializálva..." kezdetű kifogásáradatot. De ez valószínűleg egy másik bejegyzést kíván...